Faismeret

A különböző fákat a bemutatáskor szemléltetjük, így fontos beszerezni a fának egyes részeit: termés, levél, kéreg, darabok a törzséből (ha lehetséges legyen egy keresztmetszetű és egy hosszmetszetű darab), de a lehetőségekhez mérten jó, ha a természetben is megismerik. A szemléltetés azt is jelenti, hogy mindegyik tanuló kap egy (hosszmetszetű) darabot, és azt faragja is, így szerezvén személyes tapasztalatot a fáról. Fontos, hogy görcsöktől mentes, száraz fadarabokat szerezzünk be az eredményes munka érdekében. A következő fák alkalmasak leginkább a faragásra:

    • Tölgy: Négy ökológiailag elkülöníthető faja van a kocsányos, a kocsánytalan a mohos és a csertölgy. Jellemzői (ezek megtaníthatóak a gyerekeknek): az évgyűrűk jó láthatóak, a bélsugarak szembetűnők. Színes, sárgás-barnás nagy gesztje (szakszavak a fa anyagismerete résznél) jól elválik a sárgás-fehéres szíjácstól. Nehéz, kemény fa, a csertölgy kivételével a többi tölgy jól felhasználható .
    • Dió: Jellemzői: az évgyűrűk jól láthatóak, a gesztje sötét, szürkésbarna színű, a széles szíjácsa szürkésfehér, néha világosbarna. Az amerikai feketedió sötétebb, szélesebb szíjácsú. Fája nehéz, kemény.
    • Juhar: Fajtái: hegyi, korai, mezei, ezüst, zöld, tatár juhar. Jellemzői: színtelen gesztűek, szíjácsa fehértől a sárgás-rózsaszínig változik. Középkemény, selymes fényű, nehezen hasítható, de könnyen megmunkálható.
    • Platán: Széles gesztje vörösesbarnás, a szíjácsa világos színű. Selymes fényű fája nehéz, középkemény, rideg, nehezen hasítható.
    • Szil: Fajtái: hegyi, mezei, vénic, szibériai szil. Jellemzői: keskeny szíjácsa sárgás, világosbarna és jól elkülönül a sokárnyalatú, barna színű geszttől. Fája nehéz, kemény, rugalmas. Nehezen fűrészelhető és hasítható, de jól faragható.
    • Bükk: Vörösesfehér színű szíjácsa és színtelen gesztje van. Kemény, nehéz, szálkamentes és nehezen hasítható. Gőzölve jól hajlítható.
    • (Vad)körte: Rózsaszínű, vörösesbarna, nehezen hasítható fa. Sűrű szövetű fája miatt nehezebben faragható, mint az előbbiek, de sokkal finomabb, díszesebb munkák is készíthetők belőle.
    • (Vad)alma: Vöröses-fehéres szíjácsú fák, jellemzői megegyeznek a körtéével.
    • Hárs: Fajtái: kislevelű, nagylevelű és ezüsthárs. Jellemzői: fehéres-halványrózsaszínű szíjácsú, gesztnélküli fája lágy és könnyű. Alig reped, nehezen hasíthatóak és nagyon könnyen faraghatóak.
    • Éger: Frissen húsvörös színűek, később kiszíntelenednek. Fája könnyű, puha, jól hasad és könnyen faragható.
    • Nyír: Fehéres-vöröses szíjácsú és színtelen gesztűek. Középnehéz, nehezen hasítható fa, különleges tulajdonsága, hogy nem szilánkosan törik.
    • Vadgesztenye: Fehér színű, finom szerkezetű fája nem reped, kiváló szobrászfa. Könnyű súlyú és puha.

A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen környezetünkben találunk más faragásra alkalmas fákat és cserjéket, ezek azonban már nagyobb odafigyelést igényelnek.

<< Előző rész Tartalomjegyzék Következő rész >>