Összegzés

V. Összegzés

 

Dolgozatom első részében bemutattam Nemes Sándort a famívesség tükrében, egy történetet arról, hogyan jutott el a művész a fafaragástól, mint szabadidőűzéstől a megélhetésként felvállalt famívességig. A második részben, pedig próbáltam egy átfogó képet adni a fafaragásról és annak oktatásáról, egy útmutatót a kezdetekhez. Megismertettem, hogy milyen eszközöket, milyen módon használjunk, hogyan tartsuk őket karban; bemutattam a népművészetünk alapját szolgáló motívumokat, azok jelentését és használatát a megfelelő eszközökön., vagyis az olvasó elé tártam a fafaragás tanításának módját. Azonban – ha komolyan vesszük azt, hogy fafaragást oktatunk – állandóan képezni kell magunkat onnan, ahonnan tudjuk: népművészetünkről szóló könyvekből ( Huszka József, Hoppál Mihály, Lükő Gábor, Pap Gábor) múzeumokból, internetről, hozzáértő mesteremberektől (habár vigyáznunk kell, mert modern korunk népművészei között akad jónéhány hozzánemértő). Próbáltam praktikus tanácsokkal is gyarapítani az ismereteket, hogy el legyenek kerülve azok a problémák, amik gondot okozhatnak egy kezdőnek.

A dolgozatban a motívumokat egyenként mutattam be, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek mindig kompozícióban jelennek meg, vagyis egymással harmonikus kapcsolatban állnak. Harmonikus kapcsolat alatt azt értem, hogy a motívumok jelentésükben összhangban állnak és elrendezésükben esztétikusak. A komponálás elsajátítása hosszú időbe kerül, először meg kell tanulni olvasni őket, és ha majd abban gyakorlatunk lesz fogunk jól komponálni. Ettől függetlenül nem kell az első komponálásokat eredendően gyatrának gondolni, hiszen nem feltétlenül az, és nem szégyen az elején látott motívumokat másolgatni és azokból komponálni. Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek elvegyék a kedvünket és a tanulók kedvét – bár ez nem jellemző rájuk -, mindig szemünk előtt kell tartani azt, hogy a fafaragást csakis élvezve lehet művelni.

<< Előző rész Tartalomjegyzék Következő rész >>