Az elmélettől a gyakorlatig

Az általános iskolában megszerzett ismeretek nagyon fontosak, hiszen ezek alapozzák meg a későbbi tanulmányokat – ez már közhely. Ennek ellenére a magyar népművészet gyakorlati oktatása nincs megoldva az alapfokú oktatásban, de felsőfoktatásban sem. Habár a középfokú oktatás terén egy újfajta képzési szint indult be, amelyet a Művészetek és Mesterségek Iskolája névre kereszteltek, de ezt nem előzi meg, és nem is követi semmilyen hozzá kapcsolódó oktatási forma. Fontos lenne a felsőoktatás részével is foglalkozni, de én itt először is az alapok megteremtését hangsúlyoznám először is Ha megvalósulna a faragásnak az általános iskolákban történő oktatása (vagy esetleg más népművészeti ágnak) az előkészíthetné a Művészetek és Mesterségek Iskolájában történő oktatást.

A foglalkozások időtartama egy duplaóra ideális esetben, hetente kétszer, de legalább egyszer. Tudom, hogy ez nem kivitelezhető a mai oktatási rendszerben, de egy alternatív iskolában vagy fakultatív foglalkozásként ez könnyen megvalósítható. Persze, azért az átlagos általános iskolákban is megvalósítható, ha nagyon akarjuk, a rajz és technika óraszámból kisajátíthatunk órákat, mivel a faragással is kielégíthetjük a rajz és technika tanmenet követelményeinek egy részét. Példaként jelentsen ez évente 2-2 hónapot tantárgyanként. Ez óraszámban levezetve 2 hónapig hetente 2 óra, vagyis egy duplaóra, ami 8 alkalom (16 óra) összesen. Ha komolyan vesszük azt, hogy fafaragást oktatunk a gyermekeinek, akkor ennél csakis több óraszámban tegyük, feltéve természetesen, hogy lehetőségünk van rá. Ez természetesen csak az alapok megismertetésére elég és arra jó, hogy kedvet teremtsen egy esetleges szakkör számára.

Ennél a művészeti ágnál a gyerekek szempontjából meghatározó, hogy rendkívül éles szerszámokkal dolgozunk, ezért van egy alsó korhatár: harmadik osztály. Ekkor már el lehet kezdeni a faragást, mivel eddigre már teljesen kifejlődik a kezük csontozata is. Ezen kívül meghatározó tényező a tanuló önfegyelme is, hogy se magát, se társát ne sebezze meg. Természetesen nincsen olyan kezdő faragó, aki ne vágja meg magát néha, ez még a „profiknál” is előfordul, pont ezért fontos egy elsősegélyládát beszerezni a sérülések gyors ellátása érdekében. Kényes pont a létszám, természetesen minél kevesebb, annál jobb, hiszen főként az elején, a gyerekek sok segítséget igényelnek, ez számokban kifejezve maximálisan 10 tanulót jelent. Ez egy átlagos osztálynál csoportbontást jelent, ennek kivitelezése történhet például úgy, hogy fiúk – lányok csoportra bomlik az osztály, és a lányok szövéssel foglalkoznak, de ez csak egyféle lehetőség.

Az első foglalkozás célja természetesen a bevezetés, megismertetni velük, hogy mit is fogunk csinálni a következő egy évben, mi is az a fafaragás, mikre lesz majd szüksége a tanulóknak (füzet, „munkaruha”), bemutatni az eszközöket röviden (vésők, bunkók, fenőkő, smirgli stb.), balesetmegelőzési foglalkozást tartani és mutatni néhány kész munkadarabot kedvcsináló gyanánt.

Ezek után, a következő órákban jön az anyag, a megmunkáló eszköz (vésők) és a kifaragandó minta (motívum, alak, algebrai formák, stb.) együttes, egyidőbeni megismerése. Ez azt jelenti, hogy egy foglalkozás alkalmával érdemes megismertetni egy-két jól faragható fafajtát, egy motívumot és gyakoroltatni az aktuális vésőtípust. A fa megismerése alatt értendő először is az élő fa tanulmányozása: termőhelye, rügye, levele, termése és kérge alapján, másodszor a „holt” fa metszeteinek és jellegzetességeinek megismerése. Ezek azért fontosak, hogy a későbbiek folyamán majd képes legyen önmaga is megállapítani a fa „személyazonosságát”. A vésőtípus megismerése alatt annak használatát, karbantartását kell érteni, míg a motívumok alatt azok eredet – jelentés – felhasználás területeit. Ezeket a foglalkozásokat az egyszerűség érdekében nevezzük „gyakorlati” óráknak.

Ezen órákkal párhuzamosan, közöttük helyet foglalva tartandóak az úgymond „elméleti” órák, amikor is megismerik bővebben a fa anyagismeretét, a fafaragás eszközeit, a fa felületkezelését, a fafaragás népi formáit és a fából készítet – természetesen díszített – eszközöket. Ezek természetesen nem maradnak elméletek, a gyakorlatban is megvalósítandóak. A második foglalkozás is ilyen elméleti óra, ezen meg kell ismertetni velük a fa anyagismeretét és az alapfogalmakat.

<< Előző rész Tartalomjegyzék Következő rész >>