Állatminták

• Állatminták : a motívumvilágunk egyrésze az állatvilágból ered, mivel az emberekre a környezetükben élő állatok is hatással voltak. Például gyakori a galambábrázolás, csőrében hajladozó virággal, azt hiszem mondanom se kell, hogy ezt a szerelem, szeretet jelképének tekintjük. Az egész életüket a természetben élő pásztorok gyakran díszítették tárgyaikat a nyájuknak állataival és kedvenc kutyájukkal, szarvassal, őzzel, vaddisznóval. Ezeken kívül gyakori állatmotívumok a kígyó, a hal és a páva.

Kígyó : Alkalmazták főként kapufélfára faragva, mint őrző-védő jel, de jelenthette a megújulást is a kígyó vedlése folytán. Hasonló az indához, ezt azonban levél nélkül alkalmazták a faragásokon legfeljebb a végükön található valamiféle virágmotívum. A kígyó ősi időktől fogva termékenység-szimbólum is, ezért kígyófejesek a női karkötők, de jelkép is, mert bőre változtatja színét.

kígyóminták

Hal : Ősi szimbólum, ami főként a termékenységet jelöli, és mint általában, női jelleggel bír. A hal jelképezi az ember megölhetetlen részét, a lelkét is, amely képes újra életre kelni, sok kultúrában ezért vált a feltámadás jelképévé.

 halmotívumok

Páva : A madár jelképek általában szerelmi motívumok vagy a túlvilágra szálló lélek szimbóluma, a páva azonban legfőképpen a szépség, a szerelem, a hiúság kifejezője, a halhatatlanság jelképe .

pávák

Szarvas : A szarvasnak az ősi hitvilágban nagy szerepe volt, gondoljunk csak a csodaszarvas- mítoszunkra. A szarvak az erőt, a becsületet, a termékenységet, a szarvasok, pedig a hosszú életet és az újjászületést jelképezték.

<< Előző rész Tartalomjegyzék Következő rész >>